Hacker:

A mindennapi szóhasználatban már összemosódtak a számítógépes bűnözés „kivitelezői” egy fogalommá, amely nem más, mint a hacker. Jómagam is a téma kutatása során többször is csak a hacker kifejezéssel találkoztam, azonban a hacker szó sem feltétlenül negatív tartalmat takar. Eric Raymond, a New Hacker’s Dictionary szerkesztője okos programozóként definiálja a hackert, és elutasítja az olyan téves megnevezést, mint a személy, aki „be akar törni a komputeredbe.”[1]

A szó eredete az 1950-es évekig nyúlik vissza, amikor is a Massachusetts Institute of Technology (MIT) végzős, programozással foglalkozó diákjai kezdték így hívni magukat, mivel a nagyon kevés memóriával rendelkező számítógépekbe a programokat megpróbálták olyan kicsire csökkenteni, hogy még „beleférjenek” a számítógépekbe[2].

Hackerek között is több kategóriát találunk, melyek a tevékenységi körök és a tudás szintje szerint különülnek el. A „ranglétra” tetején állnak az elit hackerek, akik a legnagyobb tudással rendelkeznek ebben a szakmában. Blue-hat, azaz kéksapkás hackerként nevezik a fejlesztés alatt álló rendszerekkel foglalkozó szakembert, akit általában mint külsős segítséget bérelnek fel a feladat elvégzésére. Biztonsági hibák kijavítására szerződtetik a fehérsapkás (White-hat) hackereket, ezáltal előzve meg a biztonsági hibákból fakadó támadásokat. Hasonló hozzájuk a szürkesapkás (Grey-hat) hackerek csoportja, akik önmaguk kutatják fel ezeket a biztonsági hibákat, majd értesítik róla a felhasználót, és anyagi ellenszolgáltatásért cserébe kijavítják azokat[3].

Cracker:

A hackerekkel szemben különül el a crackerek csoportja. Legegyszerűbb ez alapján az egyszeri megkülönböztetés alapján kategorizálni a két csoportot: „a cracker feltör, a hacker betör.”[4] A tágabb definíció ismertetésének érdekében szintén Eric Raymond meghatározására hagyatkozom, mely szerint a cracker az a személy, aki betör a számítógépes rendszerbe és ehhez megkerüli a biztonsági előírásokat. Cselekedete történhet anyagi javak megszerzése céljából, de lehet szándékosan rosszindulatú motivációtól vezérelt, vagy épp történhet mindez kizárólag a kihívás kedvéért. Megjegyzi a szerző is, hogy a két fogalom (hacker és cracker) nem keverendő össze, sőt mi több, a hackerek általában le is nézik a crackereket. Mindezek ellenére a médiában többször is előfordul a két fogalom összemosása[5].

Hacktivista:

Külön kategóriaként fontos még szót ejteni a hacktivistákról, akik általában valamilyen fontosnak tartott globális társadalmi, gazdasági vagy politikai ügy érdekében törnek fel kormányzati vagy egyéb, nagy nyilvánosságnak örvendő oldalakat, hogy azokon helyezzék el üzeneteiket, felhívásaikat. Céljuk mindenek előtt a figyelem felkeltése, a társadalmi igazságtalanságok elleni harc virtuális meghirdetése[6]. A hacktivista mozgalom a kétezres évek vége felé került reflektorfénybe, ekkortájt ugyanis már globális szinten is annyira elterjedtek a számítástechnikai eszközök, és velük együtt az internet is, hogy nagyobb közönséghez eljutottak ezeknek a csoportoknak az üzenetei. A rivaldafénybe való kilépés nagyban köszönhető a leghíresebb (hírhedtebb) hacktivista csoport, az Anonymus megmozdulásainak. A csoport 2003-ban kezdte meg működését, és első nyilvános akcióik között szerepelt például a Szcientológiai Egyház elleni támadás. A csoport legfőképp a már korábban leírt túlterheléses (DDoS) támadásokkal operál, tagjai pedig a világ számos pontjából verbuválódva kerülnek ki[7].

Nem mehetünk el szó nélkül a másik, a világ talán legnagyobb hacktivista szerveződése, a WikiLeaks mellett. A szólás- és sajtószabadság jegyében több millió titkos iratot kiszivárogtató csoport legismertebb arca az ausztrál Julian Assange, aki már több mint négy éve Ecuador londoni nagykövetségén él. A WikiLeakshez kapcsolódik még Bradley Manning neve is, aki katonai hírszerzőként szolgált Irakban, majd 2010-ben több százezer oldalnyi titkos dokumentumot nyújtott át a WikiLeaksnek. Manning 2011 óta börtönben van, a legfrissebb hírek szerint idén májusban szabadul, Assange pedig Manning szabadon engedéséhez kötötte saját kiadatását az USA-nak. Ez azonban mégsem történt meg, mivel Assange Manning azonnali szabadon bocsátását kérte [8].

Kiberterrorista: 

A kiberbiztonságra fenyegetően ható tényezők eszközrendszere hatalmas biztonsági kockázatot jelent, nem beszélve arról, ha ezek a módszerek olyan szélsőséges csoportok kezébe kerülnek, mint a „hagyományos” biztonsági térben is komoly veszélyforrásként funkcionáló terrorista csoportok. Az előző részben taglalt kiberbűnözőkhöz hasonlóan a terrorista csoportok is gyakorlatilag ezeket az eszközöket használják a kibertérben céljaik végrehajtása érdekében. Ezen felül azonban jellemző még a potenciális tagok toborzása, propagandaanyagok terjesztése, melyhez még a közösségi oldalakat is segítségül hívják. Jogosan merül fel a kérdés, hogy egy tudását rossz célokra használó hacker, hactivista vagy kiberterrorista között van-e egyáltalán különbség. Krasznay Csaba, a kibertér és annak biztonsági kockázataiban jártas szakember szerint nem tehető különbség hacktivista és kiberterrorista között[9]. Személy szerint én vitatkoznék ezzel a kijelentéssel, mivel hacktivista csoportok nem feltétlenül kísérelnek meg támadást kritikus infrastruktúrák ellen. Biztonsági kockázati tényező szempontjából magasabb szintre emelném a kiberterrorizmushoz köthető csoportokat. Véleményemet arra a különbségre alapozom, hogy egy hacker (vagy cracker) a virtuális téren kívül gyakorlatilag semmilyen fajta veszélyt nem jelent a társadalomra, mivel ezek a személyek csak a kibertérben rendelkeznek a támadáshoz szükséges feltételekkel és eszközökkel. Ezzel szemben, ha egy kibertértámadást kivitelező terrorista egyént megfosztunk a kibertérben rendelkezésre álló eszközöktől, attól függetlenül ő továbbra is veszélyt jelent a valóságos térben is, csak éppen nem ugyanazokkal a feltételekkel és eszközökkel.

A kiberterrorizmus kifejezés az 1980-as években kezdett elterjedni, Barry Collin, az Institue for Security and Intelligence munkatársa értelmezése szerint a valóságos tér és a virtuális tér, ezáltal a hagyományos terrorizmus és a kibertér összeolvadásaként jellemezhető a fogalom.  A számítógép-hálózat eszközeit felhasználva a kritikus infrastruktúrák működésének leállítását, illetve a kormány és a civil lakosság megfélemlítését nevezi a The Center for Strategic and International Studies (CSIS) kiberterrorizmusnak[10]. A kritikus infrastruktúrák és kritikus információs infrastruktúrák elleni támadások szempontjából fokozott veszélyt jelentenek a kibertérben tevékenykedő terroristák, mivel egy sikeresen végrehajtott támadás ezen infrastruktúrák ellen főként a civil lakosságra jelentenek hatalmas csapást. Ráadásul ezeket az akciókat úgy hajtják végre, hogy közben kilétük szinte teljesen elrejtve maradhat, és a helyszíntől akár kontinensnyi távolságok is elválaszthatják. A történelem első, konkrétan terrorszervezethez köthető kiberakciója a Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei nevű csoporthoz kapcsolódik, amely tagjai 1997-ben spamekkel árasztottak el több Sri Lanka-i követséget, amely inkább figyelemfelhívó funkcióval bírt, mintsem tényleges anyagi vagy fizikai károk okozásával[11].

[1] Techtarget (é.n.): Hacker. http://searchsecurity.techtarget.com/definition/hacker (Letöltés dátuma: 2017. március 25.)

[2] Pataki Márta – Kelemen Roland: Terrorizmus 2.0. Diskurzus, 2013. évi Különszám pp. 4-15. http://blszk.sze.hu/images/Dokumentumok/diskurzus/2013/k/pataki-kelemen.pdf (Letöltés dátuma: 2017. március 28.)

[3] Kibertér (é.n.): A kibertér biztonsága. http://kiberter.uwsnet.eu/ (Letöltés dátuma: 2017. március 25.)

[4] Pataki – Kelemen, 2013, p. 9.

[5] Techtarget (é.n.): Cracker. http://searchsecurity.techtarget.com/definition/cracker (Letöltés dátuma: 2017. március 25.)

[6] Techtarget (é.n.): Hacktivism. http://searchsecurity.techtarget.com/definition/hacktivism (Letöltés dátuma: 2017. március 25.)

[7] Krasznay Csaba – Varga-Perke Bálint: Ifjúságvédelem a hacker szubkultúrában. In: Bíró A. Zoltán – Gergely Orsolya: Ártalmas vagy hasznos az internet? A média hatása a gyermekekre és fiatalokra. Csíkszereda, Státus Kiadó, 2013. pp. 179-202. http://krasznay.hu/presentation/gyermekmento.pdf (Letöltés dátuma: 2017. március 28.)

[8] SG (2017): Ígérete ellenére nem adja fel magát Julian Assange. https://sg.hu/cikkek/it-tech/123348/igerete-ellenere-nem-adja-fel-magat-julian-assange (Letöltés dátuma: 2017. március 28.)

[9] Krasznay Csaba (é.n.): A cyber-terrorizmus problémája Magyarországon. http://slideplayer.hu/slide/1953073/ (Letöltés dátuma: 2017. március 28.)

[10] TAFOYA, William L. (2011): Cyber Terror. https://leb.fbi.gov/2011/november/cyber-terror (Letöltés dátuma: 2017. március 28.)

[11] Kovács László: Az információs terrorizmus eszköztára. Hadmérnök, Különszám. Robothadviselés 6. Tudományos Szakmai Konferencia 2006. november 22. http://www.hadmernok.hu/kulonszamok/robothadviseles6/kovacs_rw6.html (Letöltés dátuma: 2017. március 29.)